Парус
A békés, gondtalan világot
Feldúlta most a förgeteg:
Komor sziklák, sötét hullámok:
Az éter is beléremeg.
Sátramból egy vitorlást láttam:
Inogva, mérleg nyelveként,
Megduzzadt vászon-mellkasába
Beszívta a vihar szelét.
Gyeplőbe fogva és betörve
A szélvészt, mint szilaj lovat –
Akár a nyíl, repült előre,
S a messzi cél felé haladt.
1912 nyara
__________________________________________________________________________________
A költő hagyatékából