Из мира чахлой нищеты
Csalódva e silány világban,
Hol nő sírt, gyermek gügyögött,
Az égbe, álom-örömök
Honába, felhőn túlra szálltam,
És röptöm gőgös magasából
A földet átformáltam én,
S vakítón csillogott felém,
Mint aranyszállal átszőtt bársony.
Aztán, hogy álmom megszakadt,
S megújult létem durvasága,
Megkínzott-kínzató hazámba
Elhoztam égi titkomat.
1896. augusztus 11. Volga
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Fjodor Szologub verse