Балаган
Vén gebém, gyerünk, nosza,
Elripacskodni Shakespeare-ünket
Kean
Sötét, latyakos út, fölötte
A köd sem oszlik szerteszét.
Fakó bódémat nyöszörögve
Vonszolja négy rozzant kerék.
Arlecchino nappali arca,
Mint Pierrot, sápadt-beteg.
S Colombina sarokba rakja
A tarka foltos göncöket…
Gyászos gebék, kullogjatok hát!
Színészek, ripacskodjatok!
Osszon a kóborló igazság
Mindenkinek fényt s bánatot!
A lelket a penész belepte,
De sírni kell s dalolni úgy,
Hogy édenkerti énekembe
Vezessen végül minden út.
1906. november
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből