Epilógus

                Эпилог

Mit kezdjek, verseim, tivéletek?
Végződtök, kezdve éppen.
Boldog menyasszony – s vőlegénysereg,
Elhunyt a holt egészen.

Regények szózatát megértheted,
Hatalmas pont a végen;
Tudod, ki Armand, özveggyé ki lett,
S kié Eliz, kié nem.

De könnyen szőtt mesém adós marad
Sok míves utalással,
Gazellamód szökellve ugrik a
Mély árkon átal.

Szememben érző lelkü olvasó
Könnyet se láthat,
Nem pontot tesz a végire a sors,
Hanem pacát csak.

1906-1907. november

______________________________

Az Orosz szimbolista költők 
Baka István fordításában című
kötetből,
Mihail Kuzmin verse

← Előző oldal     Következő oldal