Сквозь вещий сумрак настроений
A hangulatok jósködében
Eljössz te hozzám napra-nap,
S rajzolják az ismétlődések
Ugyanazon vonásokat.
Ugyanazt szeretjük örökre,
És ugyanazok álmaink,
S az élő lélek végtelenbe
Is ugyanúgy kívánkozik.
És földi álmodon elárad,
Mit ihleted öröme ad,
S ugyanazon aranykupába
Tölt mérgeket a hangulat.
1920. augusztus 3. Knyazsino
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Fjodor Szologub verse