Már nem kellenek világi kéjek

С мирным счастьем покончены счеты

Már nem kellenek világi kéjek,
Felbosszant a módosságom is.
Hallik mindenünnen édes ének,
És magányba, pusztaságba hív.

Hontalan s otthontalan az élet,
Megértettem ezt valamikor,
Hogy – szirén szerelmeként – az éjet
Átdalolta-szállta egy motor.

1910. február 11.

__________________________________________________________________________________

Kéziratból

    ← Előző oldal          Következő oldal →