Зачем луна, поднявшись, розовеет
Miért rózsáll a hold az égre szállva,
Mért leng a szél is oly negédesen,
Sajkák se ringnak fodrozó vizen,
Mikor a lelkem sóvárog utánad?
Mikor nem látom a szemeidet,
Felizzanak a volt szerelmes éjek,
Fekszem – s varázsos emléktöredékek
Féltékenyen körülkerítenek.
S a messze kígyózó folyó nyugalma
S a ritka fényü, éber ablakok
S a feltündöklő felhőcsapatok
Se hoznak írt az édes búra-bajra.
Idegen kertek alléinak árnya –
S bizonytalan derengő hajnalok…
Az utcalámpák, végsőt lobbanók…
S szerelmes évődések bűve-bája…
A drága múltba lelkem visszaszáll ma,
A könnyű mámor fonala vezet,
S nem nyomják el a rózsák illatát a
Falusi, jámbor nyárszagú füvek.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből