Кoгда-то гордый и надменный
Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigánylány édenem,
S őt kérem – megbékélt-nyugodtan:
„Táncold el nékem életem!”
Sokáig tart iszonyu tánca,
S előttem szállnak éveim
Őrületei, hunyt varázsa
S taszító képzelgéseim…
Hol körbering, karját emelve,
Hol kúszik kígyóként, – s legott
Megdermed, bágyadtan-leverve,
S elejti a csörgődobot…
Ó, valaha mily gazdag voltam,
De az sem ért lyukas garast:
Arany, viszály, szerelmek – mostan
Már csak az unalom maradt.
1910. július 11.
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Alekszandr Blok verse