Nézve, ahogy mész átal a hágón,
Látta tekintetem át
Ködbe vesző Toszkánia távol
Ormai lágy vonalát.
Sárga a vállkendőd, cicomája:
Pírja-fakult pipacsok.
Nagy szemeiddel nézed az árva
Külhoni átutazót.
Tiltod-e, kit vándornak örökre
Ítélt sorsa – nekem,
Mária, vetve e távoli földre,
Méláznom neveden?
1909. június 3.
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Alekszandr Blok verse