Осенний вечер был
„Éj anélkül, akit fénylő
Néven úgy hívtak: Leonóra.”
Edgar Poe
Bús őszi este volt. Eső üvegzajában
Gondoltam százszor át kínzó kérdésemet,
Midőn egy gentleman ködlő, hatalmas árnyban
Lépett szobámba. És mögötte borzas eb.
A vendégem leült a kandalló elébe,
Az eb meg elterült, mintegy követve őt.
Szólt udvariasan: „Sir, itt az idő, végre
Békéljen meg a Sors Géniusza előtt!”
„Ám ifju lázamat a vénség visszahozza…” –
Így kezdtem volna én… de félbeszakitott:
„Már megint ugyanaz: őrült Edgar s Lenóra.
Vissza semmi se tér. – Most mindent megtudott.”
És furcsa: életem vihar s pokol volt régen,
De most – ez este –, míg ott ült az idegen –
Az ő tárgyilagos, nyugodt tekintetében
Hirtelen egyszerübb lett az egész nekem…
Elment a gentleman. De ott maradt kutyája.
S ha bús vagyok, reám néz jóságos szeme,
És mintha mondaná, míg térdemen a lába:
Ideje volna, sir, már megbékülnie.
1912. november 2.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből