Анне Ахматовой
Oly gyönyörű-csodás a mennybolt,
S mezők virága, hegy köve,
S az örökkön igaz Apollón
Legkedvesebb leánya, te,
És ez a gyöngéd izgalom, mely
Csipkebokorként lángban áll,
Ha verseid zenéje zeng fel,
A méhe mézes ajkra száll,
S úgy tetszik, kebléből kitépve,
Egy jámbor asszony nyújtja át
Kegyes szivét, elénkbe téve,
Mint bortól mámoros kupát.
1917. március 23.
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Fjodor Szologub verse