Трилистник осенний
Ősz, barátném, itt vagy
Ты опять со мной
Ősz, barátném, itt vagy újra vélem,
De az ágak hálóin soha
Sápadtabbnak nem látszott a kék menny,
S holtabbnak se alkonyod hava.
Nem láttam még avart, szomorúbbat,
S feketébbet, mint a vizeid,
S hogy fakó-agg egeden vonulnak,
Csüggesztőbbnek rőt fellegeid.
Bénán, mindent végignézve, állok,
Ó, a lég is furcsa ízű, új…
De tudod… meglátni mégis fájóbb
A szavakat titoktalanul…
Augusztus
Август
Még fények égnek a lombárnyas út felett,
De ágak rése közt némán dereng a kékség:
A játékos is így mosolyog és remeg,
S már lesni sem meri a kocka pördülését.
Függöny mögött a nap. A ködlő föld szinén
Lassan vonulnak el a hűlő vágyak, álmok…
A fülledt dáridó s a tegnapszülte fény
Elmúlt-kihunyt, s csupán az őszirózsa lángol…
Vagy gyászmenet halad fehéren, lombon át?
S megfakult koronák ívén tüzek lobognak
Remegve s kérdezik: „S te? Mily sors vár reád?”
A temetőharang réznyelvén szólogatnak.
A játék végetért? elúszott a menet?
De megvilágosul a szívben mind, mit érzett:
Ó, hogy megértek én becéző meleget
S virágoskerteket, hol úr már az enyészet…
Ez Vallen-Koskiban esett meg
То было на Валлен-Коски
Ez Vallen-Koskiban esett meg,
Eső zuborgott szüntelen,
S a meredélyről deszkák estek,
Hulltak alá töméntelen.
Mi a dermesztő éj után csak
Vacogva ültünk, könnyesen,
S a vízbe rongybabát dobáltak,
Hogy jó mulatságunk legyen.
Úszott az ázó bábu ringva
A habzó vízesés felé,
Soká keringett-pörgött, mintha
Magát még visszaküzdené.
De tajték mindhiába nyalta
Élettelen, sovány kezét, –
Végzete megváltozhatatlan:
Új kínok ezre várja még.
Nézd, a morajló patakáron
Szófogadóan eluszott;
Mutatványáért jogos áron
A finn félrubelest kapott.
S a baba kirepült a kőre,
És a folyó tovább loholt…
Ez a komédia a szürke
Reggelen oly szomoru volt.
Maga a menny olyanná válhat,
S a tünde, játszó sugarak,
Hogy szívednek a bábu-bánat
A szívedénél súlyosabb.
Átérzel mindent, mint fa lombja,
S hogy él a szürke szikla is,
Barátod ő, s barátod hangja,
Mint gyerekhegedű, hamis.
S megérti szíved is, hogy véle
Csak rettegése született,
S magányosan, patak vizében
Sodródó bábuként lebeg…
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből