Поэзия
Sinai tüzes csúcsára érve,
Hol fényének homálya ül,
Reménytelen, vad szenvedéllyel
Imádd Őt ismeretlenül.
De fuss a kék tömjén ködétől,
A dicsőség koszoruját
Megvetve… Fuss a temploméjből,
Ne halld meg papjai szavát!
A messzeségbe – óceánba
Merülve – áhitozz csodát,
Keresd a sívó pusztaságban
Saruja megszentelt nyomát.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből