Глупое сердце, все бьется, бьется
Ostoba szív, csak verne, csak verne –
Ütem szerint…
Úgy tetszik, mintha szétrepedezne –
S jár megint.
Gondolat, álmok – úr ma a rozsda
Mindenen. –
Ámde föleszmélsz új tavaszodra
Hirtelen.
Tavaszodat már hiába hívod,
Ostoba!
Szív! mikor érnek véget a kínok…
Talán soha?
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Mihail Kuzmin verse