Из хрустального тумана
Kristályos-ködös homályban,
Álomi káprázatom:
Ismeretlen arca-árnya…
(Étterem-különszobában
Asztalon palack borom.)
Cigánydalok vijjogása
Távolabbról szállt ide,
Hegedűk ködös siráma…
Szél hatol s szüzek virága
Karcos tükrök mélyibe.
Szemtől szemben – s égve-kéken
Megmutatkozott a tér.
Ó, Magdolna! Ó, Magdolna!
Sivatag sunyó tüzében
Lángokat lobbant a szél.
Szűk kupád s a téli éjnek
Ablakán túl hó vakít –
Csak az élet fele volna!
S viharon túl – dél hevében
Perzselődnek tájaid!
Minden kínzást megbocsátva,
Becsmérlést, dicséretet,
Vipera-mosolyokat, s a
Koldulást is, – törd szilánkra
Serlegként az életet!
Hogy a hosszú éjek ágyát,
Meg ne töltse vágy s a kéj!
S ha a hegedű visítna,
Megriadt szemek világát
Oltsa ki halálos éj!
1909. október 6.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből