Kupacba gyűlt szeméten

  На серой куче сора

Kupacba gyűlt szeméten,
Poros palánk tövében,
Sikátor-rejteken,
Csak május végén nyílva,
Szépséggel nem vakítva,
Bús orbáncfű terem.

Értelmetlen ödöngve,
Kóroktól meggyötörve,
A sovány talajon,
Virult hamu-homályban,
Örömtelen magányban
Komor talentumom.

1895. május 26.

______________________________

Az Orosz szimbolista költők 
Baka István fordításában című
kötetből,
Fjodor Szologub verse

← Előző oldal     Következő oldal →