О, смерть! Я твой
Tied vagyok, halál! Csak téged
Kereslek, – s gyűlölöm a létnek
Sekélyes, földi bájait.
Megvetem az emberi vágyak
Vásárát, ünnepet, csatákat,
A sürgés, lárma csak taszít.
Én igazságtalan nővéred,
A hazug, semmit-érő élet
Hatalmát régen elvetem.
Én, aki szépséged megértve,
Beléptem titkos bűvkörébe,
Lába elé nem eshetem.
Nem gondolok vad dáridókra,
Szemem vakítja már a pompa,
Lecsuknám álmos héjait,
Mióta ráhullottak végre,
Áttetszőbben, mint kristály fénye,
Hideg, jégtiszta könnyeid.
1894. június 12.
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Fjodor Szologub verse