Родина
V. P. Szventyickijnek
A halom meg a harmat, a pára
Meg a hajnali málnaszin ég
Ugyanaz, meg a rét susogása,
S ugyanoly nyomorult ez a nép.
S a szabadban, a vadban – a rab van;
S szigoru a sörétszinü táj:
A mező kiabálja a fagyban –
„Üt az óra, feküdj bele már,
Ahogy mások, a sírba!…” Szavára
Ne figyelj oda, bár fenyeget: –
A reménytelenek panaszát s a
Zokogást meg a könnyet ügyeld!
Ugyanaz, ki a szélbe kiáltva,
Ugyanaz a nagyéhü sereg:
A halál hada, mely lekaszálja
Most halomba az embereket.
Jaj, te végzet-igázta fagy-ország,
Jaj, Oroszhon-anyácska, neked
Ki csufította így el az orcád,
Gonosz tréfát ki űz teveled?
1908. Moszkva
______________________________
Az Orosz szimbolista költők
Baka István fordításában című
kötetből,
Andrej Belij verse