Астероид
A Marson túl, a Nap körül keringek én,
Bús aszteroida, a Földnek ismeretlen.
Vérem benső kohóm megolvasztotta fém,
És remegő kolloidok a testem.
Tehozzád, földi társam, nem simulhatok,
A Sárkány messze fútt, a puszta, űri éjbe.
Távolról sejditem csak a fénylő Napot,
S nem bújhatok soha a Föld ölébe.
Irigykedem reád: bár gyönge vagy, szabad,
Kisebb körben mozogsz, de új s új útra térve,
S én örökös köröm ismétlem, ugyanazt,
Unt-végtelen vihartól űzve-tépve.
1918. június 7. Knyazsino – Kosztroma. Útközben
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből