Демон
Ölelj, szoríts fehér karoddal,
Kóborlás volt csak életem…
Ó, álmom! Lázas csókjaiddal
Te új világot adsz nekem!
Vad szenvedélyedben kísért egy
Tavasz sosemvolt bánata,
S úgy tündököl, mint messzi fények,
És zeng, mint zurna lágy dala.
Füstszín-lila hegyekbe hoztam,
Hogy lássad, halljad, csüggeteg
Szemeim, ajkamat, s karomnak
Törött indája hogy lebeg.
S hegyormi alkonyat tüzében,
Széttárva kéklő szárnyamat,
Álmodva Tamaráról véled,
Elvesztettem hatalmamat…
S álmodom – távoli aulban,
Eget ostromló csúcs alatt,
Látom, amint a mennybe lobban
Vágyakozón, a fátyladat.
Ott szétterül s táncol zokogva,
Por száll föl és a zurnahang…
A vőlegény nem ér nyomodba!
A csecsen ólom biztosabb.
1910. április 19.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből