Трилистник траурный
Gyászszertartás előtt
Перед панихидой
(szonett)
Két napja suttogás: a ház
Vendége kőmerev,
S szúrós krizantém-hervadás
Fojtó füst lengedez.
Békét kívánok néki hát,
S magunknak idefenn,
Vagy bűzlő börtönajtaját
Bezárták teljesen?
„Ő holt! De lánya, özvegye…”
Szavak, szavak, szavak.
Fehér tükrökben Rettenet
Dalolja énekét,
És Félelmünk hajlongva a
Gyertyákat osztja szét.
Ballada
Баллада
Kora reggel, köd tejében ázva,
Felrakták a terhet, útra készen…
A kétfogatú előtt a lámpa
Csak hunyorgott, füstöt ontva kéken.
Mögöttünk a kihalt nyaraló van…
Sárga, nyirkos… Értelmetlen vásznak
Függnek balkonjáról… ám mohóan
Mind letépték már a dáliákat.
„Áldja Isten!…” Meglódult a ló már,
Gyászi maskarába maszkirozva…
Sárga eb a rozzant nyaralónál
Farkával fenyőt püfölt csaholva.
De hamarosan homokba huppant,
Mint halottas ágyon, elterülve…
S rettegve levettük kalapunkat,
Nem is mertük visszarakni többet.
…Átkozott légy! Aki egykedvűen áraszt
Violát s fenolt is, szörnyű Dáma!
Ha akarnám – elfogadhatnálak…
„Hát akard s próbáld meg!” – súg a Dáma.
Ajánlás
Néktek küldöm, katonazenészek,
Kik e verset elfújtátok egykor,
S versszakot be nem tartó zenétek
Sokkal búsabb, sokkal csendesebb volt…
1909. május 31.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből