Отчаянье
E. P. Bezobrazovának
Vidáman szikrázó a jég.
De szívem jégöntvény-rideg lett.
Szirmát a hó hadd szórja szét, –
S göngyöljön papirusz-tekercset.
Hóbucka roskad: szinte forrt,
Hóörvény-csipkéit kibontva,
A hó a homlokodra mord
Füstöt terít, s elszáll robogva.
Hasonmásom nyomon követ,
Végigvillan fagyos palánkon,
Elcsúszik, s a fagyos követ
Elhagyja, – most már én se látom.
Ó, lélek, állj – dermedj magad!
Pelyhek, vakítsatok meg végleg!
Az égbe kopjáitokat
Szúrjátok, utcalámpa-fények!
Virága-hullt, kihunyt napok,
Eldalolatlan ének lesztek.
Járjátok, lámpa-osztagok,
Sikos jég-táncát fényeteknek!
1904. Moszkva
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből