В Летнeм саду
Robban az étterem felett
S szétfröccsen a rakéta-kéve.
Öregúr kisfiút vezet,
Különszobájába kísérve.
Lóháton ülve könnyedén,
Félcsupaszon, organtin-habban, –
Száguldoz – utánam, felém!
Száguld a nyári kerti porban.
Most a zsoké ostort emel,
Süvít a szíj, durván lecsapva.
Nézem… Délceg lakáj visz el
Előttem pezsgőt, elrohanva.
S nyújtja a habzó serleget.
Ám hirtelen egy tóga szárnya
Vérvörösen fölénk lebeg –
Mind futna, s megbénult a lába.
Csapódnak az utcakövek
Gyalázaton vett ablakokba.
S fakó, halott élet felett
Egy maszka áll felmagasodva.
Riadalom: zavar, sikoly.
Sötét lett a különszobában; –
Honnan kifut az öregúr
Félig kigombolt kiskabátban. –
És elesik, – s el úgy esett,
Hogy fonnyatag, száraz kezében
Pohárka rajnai pezseg,
Mit felhörpintett volna éppen.
Hörög; a hátát szúrta át
Szikrázó tőr acélhegyével:
Fölé hajol és atlaszát
Piros fényben teríti széjjel
A néma dominó: s megint,
Csattogva atlaszálca-szárnnyal,
Tőrről a vért letörli mind,
S elszáll a tánc forgatagával.
1906
Szerebrjanij Kologyez
__________________________________________________________________________________
Baka István hagyatékából