Гимны родине
1
Szülőhazám! Tenéked költöm,
Bútól gyötörve, himnuszom.
Nincs nálad kedvesebb a földön,
Oroszhonom!
Síkjaidon, zord némaságban,
Oly gyötrelem, szomoruság van,
Bánattól szürkék az egek,
Mocsaraid közt, bágyadozva,
Fonnyadt virágként kókadozva,
Látom halvány szépségedet.
Szigoruságától terednek
Elkomorul a bús tekintet,
S a lélek bánattal teli.
De még a kétségbeesésed
Is édesebb, mint égi kéjek,
Reménytelenség s béke is.
Nincs nálad kedvesebb a földön,
Szülőhazám, Oroszhonom!
Bútól gyötörve, néked költöm
Megannyi himnuszom.
1903. április 6.
2
Szeretem oly sok bús vidéked,
Ó, szent hazám, Oroszhonom!
S a bajt, mire ítélt a végzet,
Nem félem és nem átkozom.
S minden utad oly kedves nékem,
S bár fenyegessen esztelen,
Homállyal, sírom hidegével,
Már el nem hagyhatom sosem.
És nem könyörgök a gonosznak,
S mint bemagolt imát, ma már
E négy szót ismételgetem csak:
„Micsoda bú! Micsoda táj!”
1903. április 8.
3
Örökre merült el a búba,
A bajba, szülötte hazám!
Ott messzire kéklik a túlnan
Szép tája – a léte vidám.
Ott, rég szabadulva, a szellem,
Vendégeivel ül lakomát, –
S bár messze szakadt az orosz, nem
Felejti a drága hazát.
És esztelen, álmai-űzve,
Mint visszaidézve az árny,
Csak vonzza a falvai füstje,
S kívánja hona nyomorát.
1903. április 10.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből