Светлый нимб
(szonett)
Az alkonyat pernyéje gyertyaszálak
Kialvó lángját fojtogatta még,
De a kanyargó füstök égre szálltak,
Színek fakultak, sápadozva rég.
S oly sóvár-esztelenné lett az álmom
Imák és könnyek fojtó tengerén,
Hogy fénylő glória ragyog hajában
S fekete fátyla áttetsző ködén.
És válaszul fülönfüggőinek
Hűs ametisztjén rezdültek tüzek,
A tömjén kéken illatozó álma
Szétfoszlott ekkor, árnya sem maradt…
Ezért imádom úgy a fátylakat,
S oly kedves égi glóriák sugára?
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből