Трилистник кошмарный
Lidérces álmok
Кошмары
„Vár? Izgatottan? Jóra nem vezet.
Indulna ajtót nyitni? Nem lehet!
Értse meg: önhöz egy bolond kopog be,
Ki tudja, éjjel hol s kivel hevert le,
Lerongyolódott, szórja szitkait,
Markába szúrós kavicsot szorít;
Majd zsebből kikapott másik kezével
Meghajigálja elszáradt levéllel,
S csókolni vágyik önt, és könnyei
Foltjával fürtjeit beszennyezi,
Ha arcát sebtiben még visszarántja,
Borulva szégyenének bíborába.
……………………………………….
Hallgasson rám!… Ijesztgettem csak: Az
Oly messze már, halott… Nem volt igaz
Se suttogása, sem kopogtatása –
Ez csak ‘a vér szava’, a kín marása…
Mit tűrök én is, tűrök egyre önnel…
Vagy foglyul ejtett viharunk üvölt fel?
De mégsem! Ön nyugodt… Csak sápadóbb,
S megrándul ajka… Ostoba vagyok…
Itt másra várnak megbeszélt találkák…
Mindent megértek: félelmét, a vágyát,
Tekintetében titkos fényeket.”
Kopognak? Jönnek? Fölemelkedett,
Látom – a lámpa lángját lecsavarta,
Haját kibontja… Rózsás lett az arca…
Kígyózva hullnak fürtjei… Közel
Hozzám… Egy tűzben égek véle el…
Karját körém kulcsolja s von magával,
S csiklandoz és becéz selyemhajával…
Ez hát a büszke férfiész, a hív,
Nem állja ki, ha megrezzent a szív,
Elvész a nedvdús, rózsaszínü hőben!
………………………………….
És hirtelen más lény lett énbelőlem…
Ágy… Gyertyafény. Az utca bús kövén
Eső locsog… Csak álmot láttam én.
Kijevi barlangok
Киевские пещеры
Zölden a gyertya lecsöppen,
Bágyadtan árad a tömjén,
Valami vállig a földbe
Süllyed a mély üreg éjén.
Valaki hangja a csendből
Csendit imát a sötétben,
S valaki őket „keresztről”
Enyhiti sárga vizével.
„Gyorsan-e?” – Csak ne siessél…
Zúg a harang a füledben,
Ám a sötét folyosóéj
Egyre adós felelettel.
Nem akarom, soha már!
Semmi, se út, se barát?
Sóhajtól elhal a láng?
Kússz csak a csendbe tovább!
Az meg ez
То и это
Csak a jég sír olvadozva,
Ám az éj, akár a kő.
És a tested végigfutja
Láza, lángként terjedő.
De locsognak, oldva-lopva,
Jégkockák a fejeden,
Nem számolgatják, hogy ott csak
Két párnád tart melegen.
S hogy tábortűz füstködébe
Fekhetsz majd elevenen,
Ha taszít a lámpa fénye
Síkos baltaéleken.
De örömmel tölt az éjben
Szíved álma és vigasz,
Mindent megbocsát… csak éppen
Ez legyen ma Ez, ne Az.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből