Листы
A menny fehérén bágyatag
Aranylik már az égi lámpa,
És felkavart levél-hadak
Cikcakkja száll az őszi tájra.
Keringenek a levelek,
A föld porába egy se hullna…
Ó, hát megint elérkezett
A rettegésünk perce újra?
Vagy a csalóka lét felett
Nem a Teremtő szava zengett,
S nincs véged és nincs kezdeted
Tenéked, én, hiába esded.
__________________________________________________________________________________
Az OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK BAKA ISTVÁN FORDÍTÁSÁBAN című kötetből