Zuhogj, Magdolna-zápor,
szoknyáiddal suhogva,
akácfa-Jézus Krisztus
lábát füröszd zokogva!
Verejtékező vállán
terülj szét csapzott hajjal!
Orcádba szökő véred
pírja Nagypéntek-hajnal.
Már önnön pusztulásuk
kapui a virágok:
Te zörgeted, s szivemben is
hallom kopogtatásod.
Gyönyörűszép meséidet
elfelejtetted volna,
arról, hogy lesz feltámadás,
dalolsz-e még, Magdolna?
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)