Csend támadt – a feldúlt vidékről
a zivatar már elvonul,
s ágak ínyéről vicsorít ránk
esőcsepp-fogsorral az Úr.
Végigezüstlik a tócsán
a rettegés, szellő ha rebben.
Hőköl a ló… Továbbereszt vagy
szétszaggat bennünket az Isten?
A rongyos, megfakult mezőket
rólunk, Uram, letépheted –
Magyarország határait
ránk rajzolták a sebhelyek.
Annak oltalmazzuk, ki tőlünk
elhódította – legalább
kardunk élén csillogjon ez az
esőcsepp-gyöngysoros világ!
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)