Mint vámpír aki sírboltjában ébred
hogy újrakezdje a kárhozatot
megrettenek magamtól ha az ének
kényszere gyűjt a számra vérhabot
nem akarom többé kiszívni élő
nappalok szűzies-fehér nyakát
már a Tejút is szemfogam nyomát
viseli
ez a nő-világ fehérlő
puha karokkal hiába ölel
a kéj kevés a hús a vér se kell
megfertőzött a fajtalan konok
vágyakozás hogy valóvá öleljem
az űrt amelyből édent alkotok
hol álmokkal bujálkodik a lelkem
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)