Tó-szoknya, rétek derekán
ringó, te, belédkap a szél,
sóvárgó szemek – néz a fákról
fodraidra ezer levél.
Eső ha volnék, millió
ujjammal nyúlhatnék alád,
rengő, te, tükörképemet
vénné ne ráncold legalább!
Jaj, látom mélyedben halak
asszonycomb-villanásait,
beugrom – hínárszőrzetű
öled bár halálra szorít.
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)
     ← Előző oldal          Következő oldal →