Megyek topogva, hallgatag
a hitemből kivert világban,
a szégyenemre rátapadt
éjek mocskából hajt ki árnyam.
Elétek állok – verjetek,
mint romra lakatolt kaput:
ó, húsként málló fellegek,
Alkonnyá hamvadó faluk!
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)
     ← Előző oldal          Következő oldal →