Oly sűrű lett az alkony mint a kása
mit angyalok kavarnak szorgosan
felhők fehérlő lisztjével berántva
tömegkonyhának látom most Uram
a Mennyedet egy bádogperemű ho-
rizontnyi éj jut itt mindenkinek
bár kevesebb a zsírja mint a hűhó
mivel odalökik s nyúlos-hideg
mire elém kerül de híján jobbnak
a lelkem ebből is bevacsorál
és aszujától álomi boroknak
szám szélén csordul édesen a nyál
a telihold-malomkő feldereng még
vér- és velő-szennyel de engemet
nem bűntudat gyötör kegyetlen eszmék
feszítik próbatétre szívemet
s közben fölöttem címert festegetve
sárkányt levágott félkart karddal és
bíbor lángnyelveket formáz az este
heraldika talán ez az egész
világ s behorpadt pajzsa bár a Naprend-
szernek de mégis acélsisakom
résén át nézem lándzsáját szegezve
hogy támad rám naponta új napom
bár fröcsköltem volna szét a Tejúton
a Bence-hozta sárga aranyat
a csillagokat s nem kellene folyton
bizonygatnom vitézi voltomat
megfékezni a megvadult bikákat
itt méltóbb dolgom amúgy se leszen
odalökik jutalmul majd a májat
s híg angyal-kásám feltéttel eszem
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)