A Jelenések könyvéből

                                   Darvasi Lászlónak

És a sötétség csattog mint a zászló
És csillagok pohárszilánkjai
S holtak hajába túrva ujjbegyét mind
Bevérezi hugunk a déli szél

És részegítő ívben hull alá
A csapra vert magasság óbora
S ha majd a hordó kiürül dohot
Lehelnek ránk a dongaboltu mennyek

Elvágtatott a tenger csődöre
Az éji kanca lüktet és vajúdik
Csikója holt s a hajnal-méhlepény
Fertőzetétől üszkös lesz a búza

És csont a csonthoz nem tér meg soha
Kiömlött vérünket beissza a
Semmi fűrészpora s kilóg a lószőr
Istenből mint kibelezett babából

Szétszélednek a nászi lakoma
Vendégei kiknek pecsétnyomó
Az arcuk és mi rőt viasz az ábrát
Viseljük megdermedve már örökkön

És csillagok pohárszilánkjai
Csikordulás a hold-vasú bakancsok
Alatt ahol frigyet kötött a vér
A borral s vőfélyrigmus a halál

(1993)