Darvasi Lászlónak
És a sötétség csattog mint a zászló
És csillagok pohárszilánkjai
S holtak hajába túrva ujjbegyét mind
Bevérezi hugunk a déli szél
És részegítő ívben hull alá
A csapra vert magasság óbora
S ha majd a hordó kiürül dohot
Lehelnek ránk a dongaboltu mennyek
Elvágtatott a tenger csődöre
Az éji kanca lüktet és vajúdik
Csikója holt s a hajnal-méhlepény
Fertőzetétől üszkös lesz a búza
És csont a csonthoz nem tér meg soha
Kiömlött vérünket beissza a
Semmi fűrészpora s kilóg a lószőr
Istenből mint kibelezett babából
Szétszélednek a nászi lakoma
Vendégei kiknek pecsétnyomó
Az arcuk és mi rőt viasz az ábrát
Viseljük megdermedve már örökkön
És csillagok pohárszilánkjai
Csikordulás a hold-vasú bakancsok
Alatt ahol frigyet kötött a vér
A borral s vőfélyrigmus a halál
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)