Behavazott táj abroszán
a hajnal vörösborpecsét.
Elmúlt a mámor – poharam
földhöz csapom, szilánkja jég.
………………………………
Dominó ez az éj, e csillag-
pöttyös fekete csontlapok:
holt fiam játéka, mit Isten
asztalán szép sorba rakott.
………………………………..
Körfűrész – hogy forog, forog,
deszka-éjbe harap a hold,
csillagba: görcsösen akadozva,
s hasad az éj szálkás lapokra.
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)
     ← Előző oldal          Következő oldal →