1
A konyhai résre nyitott bukó-
ablakomon a darazsak beszállnak
szőlőszem mézcsepp körte barnuló
harangja hívja őket kósza árnyak
fekete-sárga frakkot öltenek
úgy kezdenek hozzá a lakomához
végigkóstolva mind az étkeket
miket a föld az égieknek áldoz
majd szomjat-éhet csillapítva vissza-
repülne mind a transzcendenciába
de nem ereszti sóvár lelküket
útjukba áll az áttetsző üveg
nem törnek át küszködnek bár hiába
s nem értik mért lett ily kemény a tiszta,
2
sugárzó kékség mely dajkálta őket
röptette hártyás gyönge szárnyon és
most makacsul az üvegbe verődnek
zümmögve sírják nincs menekülés
s gyufásdobozt ürítek és kitolva
tartályát félig a darázsra rá-
csapok visszatolom megint s a foglya
öröknek hitt sötétbe hull alá
de ekkor a dobozt az ablakom
résébe tartva újra felnyitom
és megriadt rabom az égbe libben
darázs-isten vagyok kegyelmes isten
aki a lelket koporsóba zárom
s szabadon engedem a másvilágon.
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)