В холодном зале дамы господа
Hideg teremben hölgyek és urak
A zongorista frakkja ránctalan
A februári utcán szél ugat
Matróz üvölt vöröskozák rohan
A vérszag úgy üt át a parfümön
Ahogy kötéseken a vér maga
De még belül vagyunk a bűvkörön
Még szól a drága bécsi zongora
Majd puskatussal törnek ablakot
Szuronyra tűznek mindegy férfi nő
De csak ha minden húr elhallgatott
A bolsevik művészettisztelő
Kultúrát hoznak újat persze ők
Lesz benne Hej bunkócska és Chopin
S lesz tornyuk is még egekre törőbb
Mint Péter-Pál‚ künn a szigeten
A zongorista frakkja fekete
Remegve várjuk mindjárt végetér
Prelűd s a kor s az élet is ha le-
Csapódik ránk a lakkozott fedél
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)