Éjfélt kongat az óra,
Megszólalt a Halál bolerója;
           Mint a kalitka,
           Tárul a kripta:
Huss! kirepülnek a lelkek.
           Összerakódnak
           A csontok, a holtak
Hústalanul dideregnek.
Egyet kondul az óra,
Hív a Halál boleróba;
           Jöjj ide, járjad,
           Fogyjon a hájad,
Lépj a körünkbe, ne félj hát!
           Összefogóznak
           Véled a holtak:
Jó fiuk, értik a tréfát.
Kettőt kongat az óra,
Zúg a Halál bolerója;
           Az égen a Göncöl
           Gördül; a gönctől
Most szabadulj: le az inget!
           Látod-e? túl sok,
           Vesd le a húsod!
Így a tiéd ez az ünnep.
Hármat kondul az óra,
Búg a Halál bolerója;
           Járja borissza,
           Szende klarissza:
Jaj, kilyukadt a szemérme!
           Víg veterán ott
           Ropja a táncot;
Csontja csörög? csak az érme.
Négyet kongat az óra,
Zeng a Halál bolerója;
           Táncol a szajha,
           Bár megaszalva
Csügg le a bőre a sárba.
           Járja a dalnok,
           Botfülü zsarnok
Húzza a sírba, hiába.
Ötször kondul az óra,
Bong a Halál bolerója;
           Járja a pásztor,
           Szent szava kámfor;
Széled a szélbe a nyája.
           Járja a titkár,
           Ő se okít már,
Vagy csak a táncfigurákra.
Hatszor kondul az óra,
Elnémult a Halál bolerója;
           Vissza a sírba,
           Zárul a kripta;
Hess! takarodjon a lélek!
           Már a kakas szól,
           Száll a pimasz szó:
Újra hazudja a létet.
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)
     ← Előző oldal          Következő oldal →