Esik, és mintha szálain
lógnék – zsinórokon a báb.
Lerogynék már… Ki kényszerít
ágálni görcsösen tovább?
Lábaim a proszcéniumba
lógatva köpnék a világra…
Ki kényszerít hős és bohóc
szerepben tetszelegni váltva?
Díszlet a táj, és fönt a felhők
kifakult, málló függönyök,
s mit annak hittem: a szabadság
szünet két felvonás között.
Esik, és mintha szálain
lógnék – zsinórokon a báb.
Csalom vagy nem csalom magam,
ágálok én, Uram, tovább.
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)