Иммануель Кант
Immanuel Kant, Ön a példánk mától,
Hisz kenyerünk a filozófia,
S akárcsak egykor Ön, Kalinyingrádból
Mi sem tesszük ki lábunkat soha.
Immanuel Kant, az imperatívusz
Minékünk épp oly kategórikus, –
Akármilyen impertinens a stílus,
Legfontosabb parancsolat a kuss.
Professzor úr, az már az Ön hibája,
Hogy a nyomába Hegel s Marx eredt,
Majd jött Lenin, Sztálin, s porosz hazája
Szovjet-Oroszhon tartománya lett.
Elképzelem, ahogy professzor úrt a
Zónában, mint egy osztályidegent,
Furkósbottal tanítaná az urka*
Brigádvezető, hogy mit is jelent
Nálunk bírálata a tiszta észnek;
Nem komplikált – se több, se kevesebb:
Ki tiszta ésszel él, bolond vagy részeg,
S a legjobb kritikák a lágerek.
Nem futhat Kant professzor úr a mától,
Bölcselme börtön-filozófia, –
Nem menekülhet el Kalinyingrádból,
Ki Königsbergből sem mozdult soha.
* Urka: a köztörvényesek elnevezése a lágernyelvben.
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)