Zuhogj, Magdolna-zápor,
szoknyáiddal suhogva,
akácfa-Jézus Krisztus
lábát füröszd zokogva!
Verejtékező vállán
terülj szét csapzott hajjal!
Orcádba szökő véred
pírja Nagypéntek-hajnal.
Már önnön pusztulásuk
kapui a virágok:
Te zörgeted, s szivemben is
hallom kopogtatásod.
Gyönyörűszép meséidet
elfelejtetted volna,
arról, hogy lesz feltámadás,
dalolsz-e még, Magdolna?
1973. XI. 7. / WM KGY 2015.10.2.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)