Tündének
                                        „Zöld erdő harmatját,
                                        Piros csizmám nyomát
                                        Hóval lepi be a tél.”
Zöld erdő harmatában
gázolt a ló alattam…
Édes Hazám, ki bűne,
hogy Benned nem maradtam?
Havas táj vicsorít rám,
bújdosni kell halálra.
Bércek szaggatta kendő
Magyarország határa.
Ki int vele? Ki intne?
Talán ha nem husánggal…
Füttyömre nem felel már
lóhorkanás, madárdal.
Zöld erdő harmatává
hívesül veritékem.
Piros csizmám nyomából
toportyán nyalja vérem.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)