[Nem elhagytál…]

Nem elhagytál – te bennem múlasz el,
arcod fakul, már kék vagy, mint az emlék,
s már az se fáj, hogy nem vagy itt velem,
az fáj, hogy nem hiányzol.

Zöld lobogását kék hűvösségre
így váltja át az esti rét,
így szívja fel az ég a bokrok arcát
sovány vizekből, így
ölti magára felesleges szépségét
az emlékben megőrzött szerelem.

K.n. / 197? / WM KGY 2015.16.1.

————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)

     ← Előző oldal          Következő oldal →