Egy nyári délután a kertben
ültél olvasva és, ahogy
megérintettelek, riadtan
néztél fel, mint az állatok,
ha részegen belép a gazda:
kezében széna és kötél,
a születés irtózatától
üvöltő gyermek visszatér,
elég egy pillanat – hiába
hegedt reá az értelem.
Most bámulok az őszi tájra,
s hogy vétkeztem, beismerem;
hogy bántottalak annyiszor,
s mégis te oltottad ki vágyam –
a szégyenemre rárakódott
éjek mocskából hajt ki árnyam.
1971. IX. 25. / Magántulajdon
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)