Gustav Mahler emlékének
Éjszaka a városszéli parkban,
lánc-vacogásban hinták inganak,
a céllövölde zárva, a fatáblán
Mária-szív a rozsdás lakat.
Eső csöpög, halforma lábnyomok
merülnek piszkos pocsolyákba,
a cigarettacsikk – kivándorlóhajó –
szétázik, fedélközét kihányja.
Cigányzene és rózsaszínű fény
szivárog át a kocsmaablakon,
mint zsírpapíron a hús leve.
Az őrjárat okád az udvaron.
Bádogereszen: cselédlény nyakán
esőcseppek üveggyöngysora,
sárgásfehéret csordít a lámpa, mint
a latrinán onanizáló katona.
A kaszárnya előtt a strázsa
úgy áll, mint majd az emlékműveken,
s a hálóban egymás mellett a háti-
zsákok: domború sírok jeltelen.
K. n. / 1977? / WM KGY 2015.38.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)