szögekre aggatott üresség
erdőn az ég
ráncok a vadvizen a felhőn
világgá táguló öregség
zöld veritéke fáj a földnek
vetéseket dadog a kín
megöltek.
1971 / WM KGY 2015.41.1./ Tiszatáj, 1971 / 1; Magdolna-zápor, 1975
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)