Hogy nem jutott eszembe
kolbásszal mérni a telet!
hiszen egy hét pontosan egy szál
kolbásznak felelt meg minálunk,
de most már falni sem fogok mást,
csak fát meg levelet,
kocsizörgés árnyékát,
almazöld eget,
pocsolyából halakat,
gyárkéményből madarat,
lásd, kedvesem, milyen bolond vagyok,
kiszürcsölném szemedből is
az alvó gyermeket.
1965. III. 3. / WM KGY 2013.14.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)