Székre dobált ingecske, szoknya:
gyűrötten úgy ring le a rét
hegyről a völgybe, hol combtövig
mezítlenek a jegenyék.
Kigombolt pitypangok alatt
keresem a melleidet,
megsimogatlak, átölellek,
bár nem vagyok veled.
Úgy sorakoznak a virágok,
a sárga, a fehér, a kék,
mint polcodon szép rendbe rakva
bugyik és kombinék.
Gondos kezed nyoma a tájon:
az esővel behintett tavat
simára vasalod még – aztán
mellém fekszel s nekem adod magad.
1975. április / WM KGY 2015.56.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)