Az éj mint óriás hal…

Az éj mint óriás hal tátogat
és elnyel házat, vágyat, álmokat.

És most a légben kígyóznak sután
az esti furcsa gondolatok.
És lomha gondok is keringenek,
s nem mondott mondatok.

Hűskezű álmok jöjjetek,
amelyek mindenek,
s eltűnnek nyomtalan!

S az álmok előbújnak már esetlenül
és mint a gond, puhán
az elfáradt agyakra szállnak.

1962. X. 2. / WM KGY 2013.3.1.

————————————————————————
(A Baka István Összegyűjtött versek című kötetből)

    ← Előző oldal          Következő oldal