Az éj mint óriás hal tátogat
és elnyel házat, vágyat, álmokat.
És most a légben kígyóznak sután
az esti furcsa gondolatok.
És lomha gondok is keringenek,
s nem mondott mondatok.
Hűskezű álmok jöjjetek,
amelyek mindenek,
s eltűnnek nyomtalan!
S az álmok előbújnak már esetlenül
és mint a gond, puhán
az elfáradt agyakra szállnak.
1962. X. 2. / WM KGY 2013.3.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)