Egy kis (éjjeli) zenetörténet

Bachhoz így szólt Telemann:
„A kisgatyám tele van.”
Bach ezt mondta néki: „Kend el!
Csak vigyázz, ne lássa Händel!”

                    *

Bécs utcáit járva Mozart,
meglátott egy árva lószart,
s szólt: „Ki orrát beleveri,
nem lesz más, mint Salieri.”

                    *

Sárgaházba jutva Schumann,
nyakig elmerült a búban:
„Látom már, a sors rám pikkel, –
mért is kezdtem Clara Wieckkel?”

                    *

Lányától ebédre Liszt
nem kapott csak tejbegrízt;
s kérte őt: „Cosima, vágd el!
A felét hadd falja Wagner.”

                    *

Nőjét hívta Mahler: „Alma,
nékem már az élet alma.
Légy okoska, árad verd fel!
S elvesz majd Kokoschka, Werfel.”

                    *

Feldöntve a kottatartót,
Operából ront ki Bartók:
„Nem kell ez a rusnya hodály;
ĺrjon zenét ide… Lehár!”

                    *

Ha nem tetszik Penderecki,
az ajtómon penderedsz ki!

1993 / Népszabadság, 1993. december 21.

————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)

     ← Előző oldal          Következő oldal